Ettől függetlenül, a tangós népség is pontosan az az állatfaj, mint bármelyik más táncos szerveződés.
Ha van indok, könnyen elszabadulnak az indulatok.
Emlékszem, volt olyan vita, hol és hogyan táncolnak a "jobbak, a krém, a mag" a táncesteken. Hol illik, hol szabad táncolni, táncparkett szélén, esetleg középen kiélve kedvenc figuráikat.
Szinte mindenki. Talán én is.
A téma hálás, erre mindenki ugrik. Elmondják, hogyan kéne, és másképp csinálják. Forrnak és formálódnak a betűk nemkülönben a viszályok. Rengeteg a heves érzületű levél, és hamar előkerül...ahogy a franciák mondják "les vieux dossiers".
Vizsgáljuk meg egy kicsit a "hol táncoljunk milongán" tangóetikettnek megfelelően. A véleményem szerint.
Engem nem zavar, ha bárki a Hölgyválaszban beáll középre és dodzsemezik. Felőlem tegye, ha másokat nem hátráltat. Hely van bőven. Én is megteszem néha. Sőt még szeretem is nézni. Tanulok belőle.
De amikor kevés a hely, akkor teljesen másról van szó.
Tegnap egy remek milongán voltam a Milonga Sin Palabrason. Nem nagy a tér, kényelmesen elfér mindenki, ha figyelünk egymásra.
Ilyen helyen, ha beállsz a sorba, akkor illik is ott táncolni.
Illik nem hátralépni.
Illik az előtted lévőnek teret adni.
Ha van lehetőséged, szabad, illetve szükségeltetik kihasználni az oldal irányú minimális mozgást is.
Ez a feladat nem könnyű. Mindenkinek nehéz. Éppen ezért, ha kezdőt látok, akkor türelmesen megoldom, és az is megbocsátható, ha hátrapattog. Nekem se ment eleinte.
Hogyan lehetne mégis ezeket a dolgokat elsajátítani?
Lehet találgatni mit jelentenek a nyilak és a pontok.
Segítségül: a forrás: http://www.tango-dj.at/dancing/codigos.htm
Eddig az elmélet, és most jöjjenek a személyes élmények:
Térjünk vissza az említett Sin Palabras Milongához. Most vegyük szemügyre a haladó táncosokat. Kit nevezzünk haladó táncosnak? Nevezzünk jegyzetem erejéig haladó táncosnak az olyan tangóst, aki tanácsot ad más táncosnak például milongán.
Tehát szinte bármilyen tanácsot adó, tanító, okító Haladó tudja, hogy adott helyen hány használható, kényelmes és tágas sor van (jelen esetben egy).
Jó volt a milonga. Remek a táncparkett, jó a hangtechnika. Minden fizikai feltétel adott egy jó bulihoz.
Kérdés, hogy elfért-e mindenki (kicsi helyen!).
Adott a szituáció, hogy mindenki a tánctér szélén táncol, és beugrik középre egy táncoló pár.
Tételezzük fel, hogy a középen táncoltatott lány lába a karikás ostor, a szélen táncolók a lovak és a középen táncoló haladó tangótáncos pedig a tapasztalt csikós.
Drága jó lovaink mennek körbe-körbe. Poroszkálnak. Hol jókedvűen, hol egykedvűen. Kihasználva a tér és a lóetika adta lehetőségeket.
Hirtelen megjelenik középen a tapasztalt csikós. Elkezdi lengetni a karikás ostorát. Kurjant egyet. A feszültség máris kézzel tapintható...fokozódik. A lovak megijednek, máris szorosan a korláthoz tapadva araszolnak. A bátrabbja és tapasztalatlanabbja még próbálgat beljebb húzódni, de rögtön kap egyet a hátsó felére, és visszaáll a katonás rend...
És, hogy az élet ne legyen egyszerű, megjelenik szintén középen a következő haladó csikós társ. Beugrik az őt megillető B-közép számára fenntartott helyre. "Két dudás (csikós) egy csárdában." Szikráznak a Csillagok Háborúja ostorai. És a lovak megtanulnak együtt élni és lélegezni a fallal.
Természetesen túlzok. Akinek nem inge, ne vegye magára. De azért képzelje bele magát a ló, a karikás ostor és a csikós helyzetébe... :)
