Tango and thinking: Dubito, ergo cogito, ergo sum ("I doubt, therefore I think, therefore I am")

Az idézet az angol wikipediáról származik, a híres matematikusnak, gondolkodónak René Descartesnek  méltán népszerű mondása. Eredetiben: "Je pense donc je suis".
Tekintsünk el a filozófiai mondanivalójától és próbáljuk ráhúzni az idézetet a tangóra.

A következőképpen:
Osszuk fel a tangós társadalmat durván két részre.

1. tangó tanárok
2. tangót táncoló nem tanárok

 Mivel egyszerű paraszti ésszel gondolkodom, keressünk párhuzamot a példa kedvéért.

1.  pásztorok 
2.  bárányok 

(Igazából pásztorokat és birkákat akartam írni de az már túl paraszti ész :) )

És íme az írásom lényege: Arra szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy bárányként, birkaként vagyunk hajlamosak tanulni a tangót. (Tisztelet a kivételnek)
Hiányolom a  tudatosságot, tangótanulás közben. 

Ne higgyünk el mindent vakon. Nem csak egy jó út van. Gondolkodjunk, próbálgassunk dolgokat, próbáljunk önmagunktól rájönni dolgokra. Így lehet igazán fejlődést elérni. Ha táncolunk milongán, és problémánk van a másik nem táncosainak  85%-val kezdjünk el gondolkodni, lehet valamit mi is változtatnunk kell.

Ne (mindig) mástól várjuk a megoldást Uraim,  hanem GONDOLKOZZUNK a mit és miérteken.

És ez nőkre is vonatkozik.
Pl. Hányszor hallottam már azt, hogy "NŐ vagy ne gondolkozz, csak kövess!"  Igenis a mai kor tangója kőkemény test tudatosságot, zenehallgatást, figyelmet és koncentrációt követel meg a nőtől tanulás közben.  

Tapasztalataim szerint, (ha a zenét most nem vesszük számításba) ha valakinek problémái vannak tangótánccal akkor nagyon, nagyon, nagyon sok esetben a következő három dologra vezethető vissza. És ezzel drága tangós barátommal a finn Pasival is egyetértünk.

• séta (tangóséta) ... mondjuk ebből is van jó pár de neked legyen egy ami téged jellemez és a testedra alkalmazható.
• ölelés (tangós ölelés)
• tartás (testtartás)

Ugye milyen szép fogalmak?
De a gyakorlatban, hogy legyen?
Mégis hogyan indulj el a tudatosság útján?
Íme néhány kezdeti támpont, ötlet, hol lehetne máris javítani kis figyelemmel.
Irány a tudatosság rögös, de mégis célravezető útja. :)

• Ölelés: Öleld meg a táncpartnered. Olyan tangós ölelősen ami rengetegszer elhangzott már, a tangó órákon.  És kezd el megfigyelni az érzeteket. Keress probléma gócpontokat. Belefúrod e amolyan igazi karatésként a tenyéréled a lány hátába, gyítepaci érzetet keltve? Benyúlsz e mélyen a jobb karoddal, ezáltal már a válladdal, szinte a lány  hóna alatt vagy? Lehet e óriás műlesiklást rendezni a két válladon, hátadon, annyira ferde a rossz tartástól? Feszített e a felsőtested, ezáltal nem tudsz izolálni, plusz robotzsaru érzetet keltesz a másikban? És még sorolhatnám. Millió dolgon tudsz javítani, korrigálni. Gondolkozz, hol lehet a probléma és miért? Beszéljetek róla táncpartnereddel. Neki itt ilyen érzet, ott olyan érzet... Ugye? És még el se kezdtél sétálni.
• Oldallépés(ek): Ne adj magadnak csak kb. negyedórát egyedül a tükörrel. Kezdj el oldalra lépegetni oda és vissza a tükör előtt. Változtatva a lépések nagyságát, intenzitását, csúcspontját. Beledőlsz e szándékosan a lépésbe.  Ha igen, miért? Egyáltalán szükséges-e? Neked? Visszaáll a tested szépen függőlegesbe, vagy maradsz Pisai Ferde Torony? Figyeld meg magad, mikor vagy stabil, mikor tűnik csúnyának a lábfejed, hol van a súlypontod.  KEZDD EL MEGFIGYELNI A TESTEDET. Máris javul a táncod óriási százalékkal, ha elkezdesz gondolkodni és változtatni a mozgásodon.
• Séta ölelésben: Sétáljatok ölelésben, és figyeld meg az érzeteket, a tükörben a látványt, hogy milyen hatást kelt. Nagyon sokat vitáztam emberekkel arról, hogy "Nem törődöm, hogyan, néz ki a fontos, hogy jó érzés legyen" Ez egyszerre igaz, is meg nem is. Az egész nem fekete és fehér. "Tangóérzést" kelteni két testben - lélekben lehet úgy is, hogy ringatózunk-lassúzunk Diana Krall zenéjére. Fontos a mozgás helyes elsajátítása...

A figurákról még két szót. Ma már ezermillió figurát lehet ellesni youtube-ról, bárhonnan. Minden stílusban. Leülsz, megnézed, lejátszod, kikockázod, megpróbálsz rájönni, hol vannak az energiák. Slussz passz.

 De a  fenti három pontra(séta, ölelés, tartás) MINDIG, MINDIG, MINDIG fektess tudatosan hangsúlyt ha szeretnél fejlődni a táncodban...

A zene mindenekfelett...

Valahogy nincs energiám blogot írni, de most épp úton vagyok Buenos Aires és Uruguay között.
Ha jól számolom ez már a 3ik hajóutam a River de la Platan, tehát belemerülök a blogírásba, és nem a folyónézésbe.

Tangóügyileg az utóbbi hetek felfedezése, hogy a zene mindenekfelett.

A zene mindenekfelett.

 Ahogy Horatio Godoy, és ahogy Évácska megmondta. És ahogy én megfogom mondani mindig is.
 Egyszerűen a zene másképp kell diktálja  a lépéseidet.

Teljesen másképp táncolsz egy nehéz léptű és lélegzetű Pugliesere.
Egy Di Sarli zenére finoman szalonosan, és másként egy remek pattogó zenére  a 30 évekből.(amit én imádok)
Értelmezed. Jól értelmezni pedig nagyon nehéz.
 
Ha folyamatosan olyan órán veszel részt ahol a tematikák nagy része, 2 gáncsó, 3 boleó, 4 sacada amiből 2 hátra, + enrosque balra jobbra + még ki tudja milyen kombinációk, akkor kezdj el gondolkodni, hogy lehet a tangó nemcsak erről szól. Nem csak gimnasztika.

  Az események láncolata nagyon vicces! Pár hete részt vettem egy tangós filmforgatáson. A filmforgatás lényege vissza adni egy nagyon tradicionális milonga hangulatát. Nekem is táncolnom kellett. Ez egy francia projekt és sok remek  tangó táncossal ismerkedtem meg. Köztük egy több mint 80 éves papával aki több mint 60 éve táncol.

Ott találkoztam egy félig őrült escenarios tangó táncossal. Azt mesélte, hogy szeretője volt Osvaldo Zottónak. Nagyon sokat táncoltak együtt. Nemhivatalosan. Nem igazán hittem el, bár pár nappal később mikor táncoltam vele a Virutában, már alaposan elgondolkodtam rajta.

Egyszer csak hozzám szegezte a kérdést:
 -Láttam, ahogy táncolsz a forgatáson és szeretném, ha részt vennél egy tangó showban.

Szembenevettem.(Igazából szembe röhögtem-et akartam írni) Ha valamit megtanultam, akkor az az, hogy Buenos Airesben rengeteg a "chamuchero"(nem tudom, hogy írják ) és mindenki beszél bolondokat. Ráadásul a helyszín amiről beszélt a híres Esquina Homero Manzi, amit a spanyol tanárom is ajánlgat a turistáknak, diákjainak.

Apropó a spanyol tanárom.  Elkezdtünk barterolni. Én tanítom tangózni, ő meg engem spanyolra.
Vicces kombináció. Óriási tapasztalata van a tanításban és a tanár képzésben. 7 évig tanított valamilyen híres Londoni Business Schoolban. Csak aztán megunta,hazajött, és most ő vezeti a helyi International House spanyol tanár képzését. Rendkívül ügyes. A táncban is. Olyan fejtartással lépked és pillantgat lefele mint egy büszke arab telivér. Ilyen fejtartásról én csak álmodni fogok egész életemben :D

Szóval az események láncolata úgy alakult, hogy november 18-án este 7kor elkezdtünk táncolni Karsza Évával az Esquina Homero Manzi-ban.  Ami azért vicces, mert 5 órával van a szülinapom előtt és Magyarországon akkor pont éjfél, tehát már szülinapom beköszöntekor.

Az előadás alatt mikor rápillantottam a műsortervre elfogott az izgalom.

Megtaláltam rajta Alberto Campost. Az az Alberto Campost aki énekelt Ricardo Tanturi zenekarában. Nem hittem el, hogy Alberto Campos él, és az ő énekére fogok táncolni. Alberto Podesta is 18 éves korában énekelt elsőre Di Sarlival zenekarával, ezek szerint az is lehetséges, hogy ő is él. Meg is találtam a színfalak mögött. Nézett rám és nem értette mi a szememben ez a csillogás. Mint ahogy a serdülő lány felnéz a tinisztárra.
   Akkor sem fogtam gyanút amikor azt láttam, hogy az a fickó csak a késői 60as éveiben lehet. A turpisság hamar kiderült. Nem Alberto Campos, hanem Enrique Campos volt benne a zenekarban, nem pedig Alberto. Nevetett egy jót a félreértésen és megölelgettük egymást.

 A showban két számot kellett táncolni. Egy milongát, amely félig koreó félig impró. Plusz a fináléban egy tangószámot.
Vicces a párhuzam. A Nemzeti Színházba is amatőr táncosként jutottam el Budai Lacinak és Mohl Hajninak köszönhetően, és itt igy egy showba elsőként amatőr táncosként jutottam el és nem nézőként.

Egyszóval itt az eredmény. Szokásomhoz híven nem törődtem a fotókkal, így a telefonomon lett megörökítve néhány, telefonnal bánni nem tudó egyén pillanatfelvételei.

Biztos vannak jobb képek is, mert volt néhány profi fotós is az előadáson de utána kellene járni.

 Apropó milyen kicsi a világ, Az egyik képen az a Javier Maldonado van, aki még a mi Vivienünkkel is táncolt.
...
Ennyi fért bele. Megérkeztem Uruguayba.

Nemcsak a milongéróké a világ...

...de ahol az, ott nagyon az.

Most jövök a Sunderlandből. Az pedig szalonos. Nagyon jó volt, egész sokat táncoltam, annak ellenére, hogy kicsit show off milonga volt. Hírességek és világbajnokok egész sora, táncolt előttem és mögöttem, a szalontangósok krémje, mint pl. Dante Sanchez a 2007-es szalontangó világbajnok, vagy a mostani 2012-es Facundo.

Szombatonként eddig főleg a igazán tradicionális, milongérós milongákat látogattam. Főleg a Cachirulo-t. Egy ilyen milonga kész, szociológiai tanulmány, ki-kit ismer, ki kivel táncolt, ki-kivel jött, és lépett le. Én csak nevetek az egészek. Ami viszont nagyon jól esik, hogy az igazi kőkemény milongérók veregetnek hátba, ha nem is benn a milongatérben, hanem illemhely, felé jövet-menet. Tetszik nekik, ahogy táncolok és figyelemmel vagyok másokra, és betartom a szabályokat.

Egy szabályt nem tartok be csak. Éva szerint ha valakivel 3 tandát táncolsz az már azt jelenti, hogy valami történt köztetek. Nos az én nagy kedvencem a Sandra, a Cachirulo népszerű milonguerájával általában 3mat szoktam, ami nagyon nem illik. Ha táncolok valakivel, néhány lépés után megérzem, mit hozott magával, avagy mit táncolt a tangó előtt és közben. Salsa, jazz, jóga, pilates, balett, harcművészet stbi. A lépések súlya, a légzéstechnika, a térdek hajlítása,a csípő, központ tartása, mind-mind árulkodó, kiabáló jelek. Vele az első szám után csak álltam mint borjú az új kapunál és nem értetettem mit táncolt előtte. Tudtam, hogy valamik voltak.
- Balett, kérdem óvatosan. Bólint. De még biztos volt valami. Pilates? Bólint. Jazz? Bólint. Jóga? Bólint. És a sornak nincs vége. Volt ott minden, ráadásul táncpedagógus. Őrült energiákkal dolgozik mikor táncol, és olyan talajfogása van magassarkú cipőben, hogy arra még Kriszt László is elismerően bólogatna, pedig ő aztán ilyet nem csinál.
 48 éves, szinte mindent kipróbált és a tangónál ragadt, azon belül is a milongéró stílusnál.

Megértem. Milongán én is csak milongérósan szeretek táncolni. Apropó itt üzenem Juditnak, hogy a versenyre való felkészülést nagyon elszúrtuk.  Azzal, hogy milongérós milongákra jártunk. Miközben készültünk a világbajnokságra, egyre nagyobb volt a disszonancia a milongák tánca, zeneisége és a felkészülés között.

Nagyon szépen is táncoltunk ám a vb-n. Félmilongérósan.

Mosolyognom is kell, hogy jutottunk be kétszer is az Európa bajnokság szalon tangó döntőjébe. A legfontosabb szalontangó elemek nélkül :D


Tehát visszatérve a tradicionális, milongérós milongákra, nagyon tisztelik azt, aki figyelmesen bánik a haladási sorral. A mögöttem lévő hely itt is nagyon kapós :). A tánctudás tiszteletadással és megkapásával is jár. Nagyon ritka az, hogy valaki előttem, vagy mögöttem, nagyon showoffol, ilyenkor birkatürelemmel hagyom, hogy kivergődje magát. Eddig nagyon kevés alkalommal vesztettem el a türelmem. Összekoccanáskor általában összekacsintunk és minden megy tovább. Volt viszont olyan eset, amikor az előttem lévő rám ugrott. Többször. Miközben én tisztelettel meghagyom a neki bőven elegendő majd 1 méter távolságot.

El is forrt az agyvizem. Több elegáns (és valóban elegáns és nem alattomos) módszer van a lenyugtatásra. Például kicsit rá lehet nyitni az ölelésre. Amolyan fellépésszerűen jobban kinn vannak a könyökök. Ezt tettem én is.  És mit tesz az Isten. Beleszaladt a könyökömbe valamelyik bordájával. És tényleg beleszaladt. Az x-ik hátraugrásánál. A fickó sziszeg, de tudja, hogy ő a hibás. Az űlő milongérók meg nevetve  összekacsintanak.  Nem ma születtek. Tudják mi a dörgés.

Tehát a milongérós világ kipipálva. Most szeretnék eljutni arra a pontra, hogy irány a szalonos milongák és ezeken is szalonosan táncoljak. A legjobbakkal. Őrült nehéz. Őrült nehéz, mert számomra milongérósan igazi a milonga.

Ha csak szalonosan tudsz táncolni és nem adsz vissza megfelelő dőlést és energiát akkor a váltani képtelen milongéra bizony rád támaszkodik kézzel. Ajjaj de hány panaszkodó remek fiú táncost hallgattam, hogy "jaj hát úgy dőlt rám a karjával, hogy majdnem kivégzett a tanda végére". Ilyenkor kell egy kicsit gondolkodni a miérten. És, hogy hogyan kell javítani rajta. Persze rengeteg milonguéra már nem dől, csak ott van szoros ölelésben, mielőtt valaki megírná kommentben.

.(és pont erről akartam írni most is, a milonguérák öleléséről) Tudom :)

Szóval 1-2 hete elkezdtem járni szalonos milongákra. Alapból nem tetszik, hogy az emberek nagyrésze showoffol. És ez a természetes. Itteni tanárok, világbajnokok-jelöltek, profi utcatáncosok az El Caminóból, a Florida utcáról, feltörekvő szinháztáncosok világa ez. Felhúzzák a mérföldlépő csizmáikat, és megy a pörgés rendesen. Pedig sejj, a szalont is lehet finoman, elegánsan félnagy lépésekkel táncolni. De ezeken a milongákon, pl Fruto Dulcen- még a Carlos Perez praktikáján finoman és elegánsan táncoló is megvadul.

Apropó Carlos Perez praktikája. Hála néked Konrád, hogy említést tettél róla. Járni már nem tud, de tangózni még igen. Rendszeresen járok a praktikájára Évával. Ő az az ember aki kinevelte a nagyok egész sorát. Fabian Peralta, Sebastian Achaval, Sebastian Imenez, Dante Sanchez, Noelia Hurtado, és még sorolhatnám.

Két hete jött számomra az áttörés. A praktikák menetrend szerint 45 perc sétával kezdődnek a fiúknak. Perez papa, rendszerint kiválaszt valakit a sorból és elmondja mit javítson a sétáján. Engem rendszeresen kiszúrt és mondogatja, hogy ez nem jó az nem jó. Viszont a múlt előtti héten, félrehúzott és azt mondta.
"Tu caminata es muy buena" (A sétád nagyod jó)
Pero? (De?) kérdezem vissza csípőből. Igazi pedagógus, mindig elmondja ez meg az nagyon jó, már csak egy kicsit tegyek hozzá(a "de" helyett ), és már ismerem :)

Azt mondja nincs pero, tényleg nagyon jó, majd meglátja mit csinálok a lánnyal tánc közben.(mármint Évácskával)
Ott aztán kaptam és kapok is meleget és hideget.

Szóval gyerekek, ezeken a szalonos milongákon nem sokat táncolok, pedig kéne. Váltani kell milongérós stílusról, szalonosra. Slussz, passz.  Plusz fejtartásproblémák, amin szerencsére már nagyon sokat segített a rengeteg férfi és női technika, amire járok.

Ami a legfőbb és nincs mese, el kell kezdeni showoffolni. Ehez viszont semmi kedvem. De muszáj lesz.
De akkor is betörök a hazai piacra a szalonos elitékhez :D

Ugye Évácska? :D

És végére a bomba. Carlos Perez szerint annak idején a canyengue(nem tudom, hogy kell leírni) a férfi bal keze abszolút nem volt lenn, hanem megszokottan fenn, csak valaki ezt jóval később divatból kitalálta, és ez maradt fenn a köztudatban. Kemény mi?

Apropó, megnéztem, az Arce féle 20 perces tango multiple style videót. Számomra fantasztikus táncosok, de amit canyengue címen leművelnek... Az, hogy kidugod a feneked, és a térded, plusz le a kéz karatefogós állásba(mondjuk a kéz az mindegy, mert itt is láttam lenyűgöző canyengueseket lenti kéztartásban), + megtanulsz pár canyengue figurát, az még nem elég. Nekem nagyon nem volt hiteles. Kell cirkusz és kenyér(tangó) a népnek.

szuper, átmentem a végén kritikusba. Ez ma már a második félresikerült megjegyzésem a milonga.hu után.

Drop the hot potatoes

Mikor hajnalban ballagok hazafele a milongákról, akkor mindig tele vagyok kreatív gondolatokkal, eseményekkel, ezeket mind leírhatnám. Ráadásul elevenen élnek bennem az éppen aktuális este gondolatai. De valahogy mire hazaérek, ezek a gondolatok tovatűnnek!

Kezdek megismerkedni, táncolni, beszélgetni a helyi milongaszervezőkkel. Kérem szépen, az indiai kasztrendszer itt is remekül működik. Jól is szórakozok rajta, mikor mesélik a történeteket. Bár sajnos vannak itt véresen komoly dolgok is.

Van olyan tanár aki egy "másik milongéróval" jár milongára. A másik milongéró felkéri a lányt táncolni, elkezd vezetni egy csomó piszkos lépést. A lány magabiztossága csökken. Életbe lépnek nála a fizikai és pszihológiai gátak. Szinte akármilyen jó táncos, elkezd ügyetlenkedni.
Közben a milongáró ecseteli, hogy a barátja tanár és milyen ügyes és jól tanít stbi...
 Vége a tandának, a lány összetörten a helyére lép. Szinre lép a Tanár és egyszerű nyugodt lépésekkel megnyugtatja az összetört szívű leányzót és máris kész a 10 magánórás csomag.  ( csak halkan jegyzem meg a fickó sehol sincs Szőllősi Andrishoz, vagy Budai Lacihoz képest)

A következő példa.  A milongán nem tanítunk. Mivel már látom, hogy kedveseim csóváljátok a fejeteket, és elkezditek felsorolni az ellenpéldákat, hogy dehát így meg úgy meg, ha barát és a többi...

Nem. Ezért leírom még egyszer.

Milongán nem tanítunk.

A tangó egy nagyon komplex tánc. Tarts a tengelyed de ne legyél merev. Ne legyél kacsa ne dugd ki a feneked.  Ha merev vagy akkor az ölelésed olyan mint egy fatuskóé. Ha fenn vagy akkor kevésbé vagy vezethető. Ha nincs jó napod akkor elég egy rossz impulzus...

Olyan emberekkel táncolok az utóbbi időben, akik 2X éve tangóznak, és még rajtuk is érezhető ha valami épp nincs rendben. A tangóban nagyon komoly fizikai és lelki tényezők vannak jelen, tehát legyünk türelmesek és elnézőek a másikkal, ha valami épp nem működik.

És ha férfiak csóváljátok a fejeteket, és nem változtattok ezen a hozzááláson akkor csak képzeljétek el a következő szituációt. 

A példa kedvéért ne a megszokott a férfi az okos szituációt vázoljuk, hanem legyen inkább a másik verzió. A hölgy oktasson.
 Legyen tehát egy hölgy a neve Bosszú Angyala (BA) aki elhatározza, hogy megleckézteti a milongán tanító fiatalembert.
A fiatalemberünk magabiztosan megérkezik a milongára.

Elkezd BA-val táncolni. 

BA elkezdi hinteni a megjegyzéseket:

  első megjegyzés: Mintha ma a zeneiséged ma nem volna olyan jó. Mit csináltál magaddal?  (A fickó elkezd gondolkodni, ráfeszülni. Vajon valóban nem? Elkezd foglalkozni az összes jó tulajdonsága közül a negatívokkal. Bizonyítani próbál, erőlködik, hogy mindenfajta tilitoli ritmusokat kitáncoljon, ennek eredményeképp elkezdi rángatni a leányzót)

  második megjegyzés: Azt hiszem a bal kezeddel nagyon tolsz.Nekem nem kell több energia. (A fickó eltűnik az ölesben, nem mer megfelelő impulzusokat adni. Kezd szétesni)

  harmadik megjegyzés: Mintha nem érteném mit akarsz vezetni. (A fickó ezek után már csak jobbra-balra lépéseket mer lépegetni az adott tanda végéig) és megsemmisülten egész este nem jó semmire.

...ismétlem

Milongán nem tanítunk.

 És mi a megoldás? Például praktikák. Kapásból tudok 4et. Kedd Praktangó, csütörtök Bicsár Jani praktikája. Pénteken Budai Lacinak a Hölgyválaszban. És szombaton is van milonga előtt szintén a Hölgyválaszban. Ott aztán bátran lehet elemezni mindent. Vagy órákon bátran kérdezni a tanártól.

Vagy van még biztos sok más megoldás...

Igazából arról szerettem volna írni, hogy hogyan ölelnek másképp az argentin nők attól függően mikor kezdtek el táncolni, tanítanak vagy sem. Majd legközelebb... :)

Akkor mi is van tangó helyett?

 Elhatároztam tehát, hogy végigkísérem Norbit erre a félig improvizált félig félig tudatosan megtervezett útjára.
Bérelt kocsi 3900 pesó. ( tangócsömör ide vagy oda később szeretnék órát venni a legnagyobbaktól, szóval ez olcsó de mégis drága)

ElsŐ cél Iguazu vízesés, ahol már voltam két éve. Benne is van a blogban valahol hátul. Norbinak ez létfontosságú, tehát előttünk 1000 valamennyi km. vezetés Buenos Airesből. Hajnalban megérkezünk. Dög kimerülten. Ettől függetlenül Norbicito, a hős elindul Iguazut nézni. én meg a szállást meg a várost. Később elkocsizok érte.

És íme az első esténk szálláson. Rögvest szóba elegyedünk a házigazdákkal. Megdicséri a spanyolomat. Jól esik, hogy a gagyogásomat dicséri, mesélem is neki, hogyan tanultam franciául és ott is mertem beszélni helytelenül. Mármint Franciaországban az Université de Savoye-n. Vakmerően, úgy érkeztem meg oda, hogy az igéket még jelen időben  sem tudtam ragozni. A gyors haladás érdekében tudatosan mindent átváltottam franciára, hogy ne bukjak meg mindenből.( csak informatikai jogból buktam meg az első félévben, de azt elmosta az egyetemista sztrájk a vizsgaidőszak végén, így megadták). Tényleg Mindent. Hiába beszéltem már angolul tűrhetően( 4 hónap USA. után) még a legszebb kiejtésű brittel is a helyi nyelvet erőltettem. És a legjobb, hogy vettem egy kis tévét hogy eredetiben nézhessem, felirattal a Poirot felügyelőt.   ... Erre félbeszakít, a szimpatikus, bár spanyolul pörgősen beszélő fiú.

- Óóó hát Paraguayban nagyon olcsó a tv. Nincs adó. Ha helikoptert akarsz venni az is van :)

Tehát eldöntöttem. Elmegyek Paraguayba tv-t venni. Mert az nekem kell. Hátha tudok nézni újból Poirot felügyelőt talán most spanyolul. Bezzeg régen 20 évig volt fekete fehér tv-nk ahol családom apraja-nagyja Izaurát nézett és Knight Ridert. Nektek is 5 perc volt míg beindult a lámpás tv? :D
Eredmény: Voltam Paraguayban egy napot. Megnéztem a a világ-de már nem sokáig- legnagyobb gátját, ráadásul ingyen.
Sikerült is vennem egy mini 7 colos LCD-t. Az úton, a kocsiban, a semmi közepén természetesen Nem működik a televízió része. De hátha majd Buenos Airesben. Az ára? Sikerült szemtelenül lealkudnom 210 ezer guaraníra es 5 dollárra.

Huh, annyi mindenről (és fontosról) lehetne még írni. San Ignacio városa melynek történelme egybefonódott a jezsuitákkal, az Atacama sivatag, az út Argentínából Chilébe, a helyi emberek, ahogy megnyílnak előttünk mikor spanyolul váltunk velük szót.
Képeket sajnos nem tudok mutatni pedig rengeteg van, de mivel indulunk pár órán belül a sivatagba, ezért ide csak egy kis táskával jöttünk. A fotó masina kábele már nem fért bele a hátizsákba.

Valami teljesen más.  Itt kérek elnézést Judittól a táncpartneremtől, (jucustango.blogspot.com), hogy veszekedtem vele mikor blogozott, gyakorlás helyett. Blogozni jó :)
Hogy a saját szabályomat betartsam miszerint a blog nem fog vissza semmi mást, illedelmes lefeküdtem este 10kor, mert 7:40- indulunk a Sós Tavakhoz, és addig sok teendő van. Ez van. Megébredtem az éjszaka. Lesz ebből álmos zötykölődés mikor átlépünk a Bolíviába.

Apropó Bolívia. A kutya mindenit kellett volna hozzak magyar útlevelet. Román útlevéllel + 35 amerikai dollárom bánja. Mert kell vízum. Annak idején, erdélyi kölökként volt vízumom már Magyarországra, Usába, Franciaországba. Álmombam se gondoltam volna, hogy begyűjtök egy bolíviait is. 

Mint láthatjátok amit írok, az nem egy útikönyv. Inkább élményeim szubjektív megjelenítése. Csapongás térben és időben. Ki ismeri Dsida Jenő Nagycsütörtök című versét?
http://www.jomagam.hu/versek/dsida_jeno__nagycsutortok.htm
Ez nem az Atacama sivatagba való ugye?

Akárhogy is, ha igazi útikönyvet akartok akkor idesüssetek:
http://panamericana.blog.hu/2011/08/16/bedekker#more3158357

Tangó és Csömör

   Azt hiszem az elmúlt 5 évben elég sokat tangóztam.Közben a táncomon sok minden csiszolódott.
Már csak tartásban is. Eleinte, homorú, majd 160 fokos tompa szög, majd egyenes karót nyelt, majd ellazult, lehajtott fej :)

   Szerencsére már alakul, köszönhetően az óriási információ dömpingnek, amely az utóbbi hetekben Buenos Airesben ért. Ráadásul 2012 jazz és balett órái gyökeresen változtatták meg az izmokról alkotott elképzeléseimet. Bár még a mai napig sem tudom  milyen egy precíz jazz forgás, de óriási támpontokat adnak a táncban.
.
  Ennek az egész kusza halmaznak, - és köszönhetően a világbajnokságon csak az erős középmezőnybe érkezésnek is - tisztelettel jelentem be: tangócsömöröm lett.
Kétoldali.
De legalább ideiglenes :)

 Ilyenkor kell egy kis szünet. Tisztuljanak a gondolatok, technikák, érzések.
Felkerekedtem tehát Sas Norbival, hogy bejárjuk Dél Amerika egy jókora csücskét. Már 5 napja úton vagyunk. Eddig rengeteg kulturális sokkhatás ér. Emberformáló.
 Ezek az élmények emlékezést követelnek.

    Elhatároztam, hogy folytatom rég abbahagyott blogomat.
Bizonyos ideje bloggyűlölő vagyok, mert úgy érzem, hogy a blogírás értékes másodperceket és perceket lop el minden egyes a szabadban töltött levegőszippantásból.

   Alapszabály tehát: NINCS BLOGÍRÁS, ha lehet tenni bármi mást. Például aludni, ha az ember 5:55 kor kel, hogy elinduljon Chilébe. Lényeg: lesz folytatás.

P.S. A sokak által feltett kérdésre itt válaszolnék. Egyben. Sokan kérdezik tőlem mennyire szépek a dél amerikai lányok. Őszinte leszek :) Nagyon bizonytalan vagyok és nem tudom és nem is akarom felmérni.
Miért is? Fogalmazzunk úgy, hogy a referencia pontom nagyon-nagyon-nagyon erős :)
...
Buenas Noches
...