Akkor mi is van tangó helyett?

 Elhatároztam tehát, hogy végigkísérem Norbit erre a félig improvizált félig félig tudatosan megtervezett útjára.
Bérelt kocsi 3900 pesó. ( tangócsömör ide vagy oda később szeretnék órát venni a legnagyobbaktól, szóval ez olcsó de mégis drága)

ElsŐ cél Iguazu vízesés, ahol már voltam két éve. Benne is van a blogban valahol hátul. Norbinak ez létfontosságú, tehát előttünk 1000 valamennyi km. vezetés Buenos Airesből. Hajnalban megérkezünk. Dög kimerülten. Ettől függetlenül Norbicito, a hős elindul Iguazut nézni. én meg a szállást meg a várost. Később elkocsizok érte.

És íme az első esténk szálláson. Rögvest szóba elegyedünk a házigazdákkal. Megdicséri a spanyolomat. Jól esik, hogy a gagyogásomat dicséri, mesélem is neki, hogyan tanultam franciául és ott is mertem beszélni helytelenül. Mármint Franciaországban az Université de Savoye-n. Vakmerően, úgy érkeztem meg oda, hogy az igéket még jelen időben  sem tudtam ragozni. A gyors haladás érdekében tudatosan mindent átváltottam franciára, hogy ne bukjak meg mindenből.( csak informatikai jogból buktam meg az első félévben, de azt elmosta az egyetemista sztrájk a vizsgaidőszak végén, így megadták). Tényleg Mindent. Hiába beszéltem már angolul tűrhetően( 4 hónap USA. után) még a legszebb kiejtésű brittel is a helyi nyelvet erőltettem. És a legjobb, hogy vettem egy kis tévét hogy eredetiben nézhessem, felirattal a Poirot felügyelőt.   ... Erre félbeszakít, a szimpatikus, bár spanyolul pörgősen beszélő fiú.

- Óóó hát Paraguayban nagyon olcsó a tv. Nincs adó. Ha helikoptert akarsz venni az is van :)

Tehát eldöntöttem. Elmegyek Paraguayba tv-t venni. Mert az nekem kell. Hátha tudok nézni újból Poirot felügyelőt talán most spanyolul. Bezzeg régen 20 évig volt fekete fehér tv-nk ahol családom apraja-nagyja Izaurát nézett és Knight Ridert. Nektek is 5 perc volt míg beindult a lámpás tv? :D
Eredmény: Voltam Paraguayban egy napot. Megnéztem a a világ-de már nem sokáig- legnagyobb gátját, ráadásul ingyen.
Sikerült is vennem egy mini 7 colos LCD-t. Az úton, a kocsiban, a semmi közepén természetesen Nem működik a televízió része. De hátha majd Buenos Airesben. Az ára? Sikerült szemtelenül lealkudnom 210 ezer guaraníra es 5 dollárra.

Huh, annyi mindenről (és fontosról) lehetne még írni. San Ignacio városa melynek történelme egybefonódott a jezsuitákkal, az Atacama sivatag, az út Argentínából Chilébe, a helyi emberek, ahogy megnyílnak előttünk mikor spanyolul váltunk velük szót.
Képeket sajnos nem tudok mutatni pedig rengeteg van, de mivel indulunk pár órán belül a sivatagba, ezért ide csak egy kis táskával jöttünk. A fotó masina kábele már nem fért bele a hátizsákba.

Valami teljesen más.  Itt kérek elnézést Judittól a táncpartneremtől, (jucustango.blogspot.com), hogy veszekedtem vele mikor blogozott, gyakorlás helyett. Blogozni jó :)
Hogy a saját szabályomat betartsam miszerint a blog nem fog vissza semmi mást, illedelmes lefeküdtem este 10kor, mert 7:40- indulunk a Sós Tavakhoz, és addig sok teendő van. Ez van. Megébredtem az éjszaka. Lesz ebből álmos zötykölődés mikor átlépünk a Bolíviába.

Apropó Bolívia. A kutya mindenit kellett volna hozzak magyar útlevelet. Román útlevéllel + 35 amerikai dollárom bánja. Mert kell vízum. Annak idején, erdélyi kölökként volt vízumom már Magyarországra, Usába, Franciaországba. Álmombam se gondoltam volna, hogy begyűjtök egy bolíviait is. 

Mint láthatjátok amit írok, az nem egy útikönyv. Inkább élményeim szubjektív megjelenítése. Csapongás térben és időben. Ki ismeri Dsida Jenő Nagycsütörtök című versét?
http://www.jomagam.hu/versek/dsida_jeno__nagycsutortok.htm
Ez nem az Atacama sivatagba való ugye?

Akárhogy is, ha igazi útikönyvet akartok akkor idesüssetek:
http://panamericana.blog.hu/2011/08/16/bedekker#more3158357

Tangó és Csömör

   Azt hiszem az elmúlt 5 évben elég sokat tangóztam.Közben a táncomon sok minden csiszolódott.
Már csak tartásban is. Eleinte, homorú, majd 160 fokos tompa szög, majd egyenes karót nyelt, majd ellazult, lehajtott fej :)

   Szerencsére már alakul, köszönhetően az óriási információ dömpingnek, amely az utóbbi hetekben Buenos Airesben ért. Ráadásul 2012 jazz és balett órái gyökeresen változtatták meg az izmokról alkotott elképzeléseimet. Bár még a mai napig sem tudom  milyen egy precíz jazz forgás, de óriási támpontokat adnak a táncban.
.
  Ennek az egész kusza halmaznak, - és köszönhetően a világbajnokságon csak az erős középmezőnybe érkezésnek is - tisztelettel jelentem be: tangócsömöröm lett.
Kétoldali.
De legalább ideiglenes :)

 Ilyenkor kell egy kis szünet. Tisztuljanak a gondolatok, technikák, érzések.
Felkerekedtem tehát Sas Norbival, hogy bejárjuk Dél Amerika egy jókora csücskét. Már 5 napja úton vagyunk. Eddig rengeteg kulturális sokkhatás ér. Emberformáló.
 Ezek az élmények emlékezést követelnek.

    Elhatároztam, hogy folytatom rég abbahagyott blogomat.
Bizonyos ideje bloggyűlölő vagyok, mert úgy érzem, hogy a blogírás értékes másodperceket és perceket lop el minden egyes a szabadban töltött levegőszippantásból.

   Alapszabály tehát: NINCS BLOGÍRÁS, ha lehet tenni bármi mást. Például aludni, ha az ember 5:55 kor kel, hogy elinduljon Chilébe. Lényeg: lesz folytatás.

P.S. A sokak által feltett kérdésre itt válaszolnék. Egyben. Sokan kérdezik tőlem mennyire szépek a dél amerikai lányok. Őszinte leszek :) Nagyon bizonytalan vagyok és nem tudom és nem is akarom felmérni.
Miért is? Fogalmazzunk úgy, hogy a referencia pontom nagyon-nagyon-nagyon erős :)
...
Buenas Noches
...