3 nap No Marha No Cry

Matematikából mint emlékszünk vannak axiómák és tételek

Axióma: Minden vágóhídon vannak marhák.
Tétel: A vágóhidat nevezzük Salon Canningnak ami az egyik leghíresebb milongahelynek Buenos Airesben..

A marha nos a marha az én vagyok a vágóhídon.

Tehát: Elmentem az első cabeceos helyre. Beléptünk és az ültető minket végigmérve kedvesen bár a lehető legrosszabb helyre ültetett. Kb. olyasmi mint amikor a színházban még van a kakasülő fölött padlás és nesztek oda üljetek élvezd a darabot fiam.

Gyorsan mi is a cabeceo. Az urak nem mennek oda a hölgyekhez(legalábbis nem mindig) hanem próbálnak messziről tekintet(es) módszerrel felkérni őket. És a hölgyek meg dettó. Csak úgy repülnek a szemtekintet lézersugarak.

A fene megette. Na az az ami nekem nem megy. Főleg, hogy hajlamos vagyok belefelejtkezni a táncolókba mert ebből mindig nagyon sokat lehet tanulni. Bámulok és bámulok és bámulok ki a fejemből. Konrád barátom sikeresen összehozta az 5 táncát én meg sikeresen felkértem egy szigorú tekintetű hölgyet. Made in Uruguay. A tánc meg nem volt nagy szám.

Sebaj olyan lesz ez mint az éhezés. Enni akarsz de nincs mit csak a spenót és már eltelt 3 nap és még mindig spenót van és végül ráfanyalodsz. Én is cabaceózni fogok eltanulom ezt bámulós latin virtust... lehet még füttyögni is megtanulok a hölgyek (csajszik) után.

Napközben viszont elmentem a DNI-be ami egy eléggé híres tánciskola.
Elmentünk az első órára. Nem volt rossz bár a tanárfiújelölt kicsit olyan volt mint aki a más által jól betanult rendszert próbálja átadni...D

Nem táncolt szépen de jól volt felépítve az óra struktúrája, tanulható, hagyott időt a gyakorlásra, legalábbis én nagyon sokat loptam az órából. Csak ne táncolt volna az óra végén.
Uff. Mondjuk magamra vessek középhaladó alatti órára mentem.


Várom már a holnapot mert eljutok a Oscar Casas órájára.

ehh de rosszkedvem van. Most épp utálok tangózni.