16-17-18. nap. kontraszt Montevideo es az uruguayi Riviéra között

Távirati stílusban....

Tehát átkeltünk Argentínából Uruguayba...
lássátok, hogyan lehet mindenhol pihenni és mi a különbség a turista és az első osztály között...

















Befutottunk Montevideoba. Mikor megterveztem interneten, az utunkat akkor megnéztem a városról egy rövidfilmet amiben le volt írva, hogy az Óvárost érdemes megnézni egy fél nap alatt, és hogy építészetileg értelmetlenül néz ki. Kuncogtam egyet, mint nekem építészet észre se fogom venni.

Észrevettem.

Vadonatúj irodaházak, lerobbant bedeszkázott ablakú paloták(melyek régen sokkal szebbek voltak akár a Bécsben lévőknél), nyomortanyák, elegáns kocsmák, építészetileg egymástól eszméletlenül elütő Valamik.

Montevideó óváros

Üzenem Janinak és Sanyinak, hogy nem nem megyek a C.I.T.A. -ra mert már voltam :)







Városnézés után beestünk a montevideoi tangófesztivál záró milongajara.
Íme a helyszin.



Finoman szólva is kissé alul voltam öltözve a szakadt farmerrel és az utazás gyűrötte inggel de az etikett szerint az ember inkább legyen alul öltözött mint felül :D




Már voltam a Buenos Airesben magyar helyen és eljutottam véletlenül Montevideóban is a Magyar Házba ahol valóban lehet magyar néptáncot tanulni. Itt volt a milonga helyszín.




Mivel online olvastam, hogy helyfoglalás érkezési sorrendben valahogyan sikeresen beültünk a főhelyre. A mellettünk lévő asztalhoz legnagyobb meghökkenésemre befutott Javier Rodriguez meg Pablo Inza. (Igen, nyugodtan irigykedjetek :) )

Voltak fellépések is, Pablo Inza és Eugen Parilla, utánunk pedig egy uruguayi páros(Evelyn Rivera & Esteban Cortez) akik lemosták Inzékat a pályáról. Fantasztikusat táncoltak!


A táncok. Itt fel lehet kérni a lányokat táncolni és ki is fogtam másodjára egy nagy kaliberű montevideói tangótanárnőt...Naaagyooooon jó volt és innen kezdve nem volt megállás.
Volt egy vicces jelenet ahogy adott pillanatban tánc közben észreveszem, hogy előttem Javier Rodriguez utánam pedig Pablo Inza táncol a a milongán.
Elnevettem magam, és arra gondoltam mit ehhez Nuncsaku lány akár nyugodtan elkaszálhatnám a táncpartnerem lábát úgyse venné észre senki.

Gyönyörű este volt. Nagyon, nagyon ügyes uruguayi lányokkal táncoltam.

Másnap megérkeztünk Punta del Estére. Az uruguayi francia Riviéra. Szó szerint. Gondozott, szemét sehol, fantasztikus közbiztonság. Csak kapkodtuk a levegőt és bár nincsen sok összehasonlítási alapom de ez a hely eddig minden képzeletet felülmúl. A félsziget benyúlik az óceánba. Rajta lakunk és 5 percre van két oldalt az óceánpart.
Mindenhol csillámló homok...
Egyik oldalon 0.5- 2 méteres hullámokkal lehet játszani(ezt Áron hidd el, mert megmértem), másik oldalt vakítóan selymes lágy óceán. Ma már elkezdtük körbejárni és minden strandon csobbantunk egyet. Lifeguardok mindenhol. Hiába kentem be magam 3szor is krémmel át is vedlettünk ismét pirosfejű turistákká.

Találkoztunk egy lánnyal akinek a nagyszülei magyarok és kiment 2008-ban Pestre egy évet és megtanult magyarul. Magyarul beszélgettünk, nagyon ügyes csak apró dolgokat ért félre mert ahogy kértem egy hajszárítót Gábornak akkor kivitt az előtérbe és rámutatott a ruhaszárítóra kábelre. Gondolkoztam is, hogy kicsipeszelem Gábort, hogy megszáríthassa a haját...
-----------------------------------------------------------------------------

P.S. Kezdem kipihenni magam, továbbiakban kevés publikáció lesz, mert az pár napig nem a tangóról szól... én meg leginkább arról szeretnék írni. De nézzétek Gábor blogját gabortango.blogspot.com ő úgyis profi dokumentarista.